Add a kezed!
A bűnmegelőzés, mint a rendészeti (közbiztonsági) szervek cselekvését meghatározó gondolkodásmód, rendészeti filozófia és cselekedetek sokasága egyszersmind. Múltbéli alapjait évszázadokkal korábban kell keresnünk, de egyes megközelítések szerint e gondolatok csírái már az ókori római gondolkodóknál fellelhetőek (Seneca)1
Caesare Beccaria2 megkerülhetetlen alakja a modern jogtudománynak és a felvilágosodásnak. Fő műve a „Bűnökről és büntetésekről”(1764), lefektette a modern büntetőjog alapjait és a megelőzés jogosultságát is egyértelműen megalapozta. Beccaria üzenetei világosak, ma is aktuálisak. A legnagyobb visszatartó erő a büntetés elkerülhetetlenségébe vetett hit, legjobb módszer az eredményes felderítés, de a legnehezebb feladat a megfelelő nevelés.
A nyomozó hatóságok inkább az első két tételre kell, hogy koncentráljanak, míg a társadalom egyéb felelős elemei az utóbbira. Az állampolgárok biztonságának része a közbiztonság, melynek egyik eleme a bűnmegelőzési tevékenység. Hiszen a közbiztonságot egy olyan társadalmi termékként azonosíthatjuk, melynek előállításában részt vesz az állam, önkormányzatok, civil szervezetek és a magán biztonsági társaságok. Mindezek együttes tevékenysége adja a közbiztonság minőségét, vagyis a szubjektív biztonságérzetet. A komplex biztonság fogalma jelentősen túlterjeszkedik a hétköznapi értelemben használt közbiztonsági keretrendszeren, más társadalmi aktorokat von be, de ezen tevékenységi körben is jelentős szerepe lehet a bűnmegelőzés fogalomrendszerének és tevékenységi körének.
A bűnmegelőzési cselekvésnél és programoknál figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy objektívan ez a legkevésbé mérhető tevékenységi sor. Némely esetben pl. a nevelés területén csak évek múlva jelentkezik a hatása. „Jobban kell szeretnünk unokáinkat, mint önmagunkat.”3 Joggal merül fel a kérdés: miért van ez? Elsősorban azért, mert a bűnmegelőzésnek az emberek mindennapi gondolkodásmódjába kell beépülnie, egyes cselekedeteik rutinszerűvé kell, hogy váljanak. Amikor valaki önkéntelenül is egy korábban hallott vagy elsajátított módszer alapján kerül el egy olyan szituációt, mely bűncselekménnyé alakulhatott volna, esetleg egy közlekedési balesetet, akkor beszélhetünk a bűnmegelőzési ismeretek hasznosulásáról. Csakhogy lehetséges, hogy ebben az esetben maga az illető nem vél összefüggést felfedezni a bűnmegelőzési módszertanok és a cselekvése között.
Magyarországon a bűnmegelőzés gondolatköre az 1990-es évek közepétől nyert valódi polgárjogot. Elméleti megközelítések és gyakorlati cselekedetek már korábban is voltak, de ekkor alkotta meg a Fővárosi Önkormányzat az első bűnmegelőzési stratégiát. Az elméleti megközelítésen túl cselekvési tervek is készültek, melyek a prioritásoknak megfelelően határozták meg a Hivatal cselekvési kötelességeit. Ebből kifolyólag a képviselő testület – mint politikai testület – foglalkozott a kérdéssel, a beszámolókkal. 2003-ban Országgyűlési Határozat született a bűnmegelőzés feladatköréről, melyet 2013-ban Kormány Határozat váltott fel. Ezek értékelése, elemzése nem e tanulmány feladata, így erre nem tér ki.
A bűn és az emberiség szinte egyidős. Hosszú évezredek tapasztalata alapján sikerült ráébredni, hogy a bűnelkövetés hosszú távon az emberiséggel együtt létező társadalmi valóság, melyet puszta rendőri erővel felszámolni nem lehet. A jóléti társadalmak későbbi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a társadalmi jólét növekedése nem arányos a bűncselekmények számának csökkenésével.
Az ENSZ 1950-ben fogalmazta meg először a bűnmegelőzéssel kapcsolatos feladatrendszerét és elkötelezettségét. 1972, 1974, 1977 azok a mérföldkövek, amikor megerősítésre kerültek az ENSZ feladatai. Az ENSZ 1980-ban fogadta el a bűnözés megelőzéséről és a bűnözők kezeléséről szóló jelentést. (Később ezt „Caracasi Deklaráció” néven fogadták el.) Az ENSZ legközelebb 1990-ben fogadott el újabb ajánlásokat e területen.
Az Európai Unió is foglalkozott/foglalkozik a bűnmegelőzés kérdéskörével. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlása e tárgyban 1987-ben született. Ugyan ebben az évben alakult meg az EFUS4 , mely az európai városok szövetsége és kiemelten foglalkozik a megelőzés kérdéskörével. 2009-ben jött létre az Európai Bűnmegelőzési Hálózat az EUCPN.5
Az előbbiekben vázolt elméleti alapok megléte elengedhetetlenül szükséges, hogy hatékony és eredményes bűnmegelőzési szervezésről beszélhessünk. A prioritások meghatározása, és a módszertan elérhetővé tétele szintén alapvető fontosságú.
Rendelkezünk a megfelelő elméleti alapokkal és prioritási sorrenddel (gyermek-és ifjúságvédelem, áldozattá válás megelőzése, áldozatvédelem, településbiztonság stb.) ahhoz, hogy sorra vegyük azokat a (köz) biztonsági szereplőket, akik tevékenységük során megvalósíthatják az elmélet és gyakorlat egységét.
A megfelelő társadalmi közegnek, amely befogadja a bűnmegelőzés gondolatát (filozófiáját), magáévá teszi a cselekvés szükségességét és találkozik egy bizonyos „vezetői akarattal”. A Zaragozai Manifesztum6 ugyan utal a helyi képviselők és polgármesterek megkerülhetetlen szerepére, mint közvetítő, összekötő személyekre, de ennek elfogadottsága ma még nem egyértelmű jelenlegi társadalmi közegünkben. Misztifikáció nélkül a „vezetői akarat” azt a felismerést jelenti, hogy a szélesebb értelemben vett társadalomnak is van, sőt döntő szerepe van a bűnmegelőzés alakításában és gyakorlásában, ezért kooperációra van szükség a hivatásszerűen a közbiztonsággal foglalkozó szervezetek, a civil, önkéntes szervezetek között és az arra fogékony polgárok közösségei között. Ennek legjobb szervezője a helyi önkormányzat, szakmai támasza a helyben működő köztisztviselőkből álló Hivatal lehet. A „vezetői akarat” szakmai, gazdasági, sőt rendészetpolitikai támogatást is jelent. Mindezek nélkül erősen csökken a hatékonyság és a programokkal elérhető polgárok száma.
Alapesetben minden rendészeti jogosultsággal rendelkező szervezet végezhet, sőt minden bizonnyal végez is bűnmegelőzési tevékenységet. Lehet, hogy némelyek ezt úgy valósítják meg, hogy nem azonosítják a cselekedetüket vagy annak következményeit a bűnmegelőzés feladatrendszerével, de attól még hatékonyan előznek meg bizonyos cselekményeket. (Halőrök rendszeres járőr tevékenysége és ellenőrzései megelőzik a halászattal, horgászattal kapcsolatos bűncselekményeket, szabálysértéseket.) Minden rendészeti szervet nem azonosítunk most, csak azokat, amelyek leginkább reflektorfényben vannak vagy lehetnének.
Az állampolgárok túlnyomó része mind a mai napig a közbiztonságot a rendőrség tevékenységével azonosítja. Ezen túl minden más valami, ami vagy kellemes vagy kellemetlen, de semmi képen sem a közbiztonság fenntartásának a része. Ezen szemlélet miatt alapvető jelentőségű, hogy a rendőrség képviselői aktívan részt vegyenek a bűnmegelőzési feladatokban és tudatosítsák az állampolgárokban a tevékenység jelentőségét.
A helyi közterületi rend legfőbb letéteményesei a közterület-felügyelők. Önkormányzati Rendészként jelentős jogosítványokkal rendelkeznek, széleskörű felhatalmazással. A legtöbb kutatás a közterületi rendetlenségeket azonosítja, mint az emberek biztonságérzetét leginkább zavaró tényezőket, ezért ezek visszaszorítása közvetlen hatással van a szubjektív biztonságérzet javítására.
Mint a bűnmegelőzés legjelentősebb társadalmi szervezete. Önkéntes tevékenységük a társadalmi bűnmegelőzés alapja. Tevékenységük bemutatása (megelőző járőrözés, cselekmény megakadályozása stb.) az aktív bűnmegelőzés kulcsa.
Más társadalmi szervezetek bevonása a bűnmegelőzési tevékenységbe szélesíti azt a bázist (pl. állatvédelem, környezetvédelem), amelyen eredményes tevékenységet lehet folytatni.
A fentieket összefoglalóan nevezhetjük támogató vagy befogadó közegnek. Állami, önkormányzati, civil összefogással lehet hatékony, számos célcsoportot elérő bűnmegelőzési tevékenységet kifejteni.
Rendelkeznünk kell megfelelő elméleti alapokkal, nemzetközi kitekintéssel. Nem árt tájékozottnak lenni a gyakorlatban már működő programokkal kapcsolatban. Támogató közeg a döntéshozók szintjén, befogadó közeg a végrehajtók szintjén. Társadalmi igény, hogy a közbiztonság javításáért a közösség szintjén is tegyünk valamit! Minden szükséges faktor megléte esetén magasabb szintre emelhetjük a bűnmegelőzési szervezést és a cselekvés orientált fázisba léphetünk.
Lábjegyzetek: források, megjegyzések
1„Ami megtörtént azt meg nem történné tenni, úgy sem lehet, a jövőbenieket kell megelőzni”
2 Márki (Marchese de Bonensena) (Milánó, 1738. március 15. – Milánó, 1794. november 28.). Olasz jogtudós, író, publicista, a modern büntetőjog és a felvilágosodás jelentős alakja.
3 Jim Dator jövőkutató, Hawaii Egyetem
4 European Forum for Urban Security (Székhely: Párizs)
5 A Tanács 2009. november 30.i határozata.
6 EFUS, Zaragoza,2006.
