Add a kezed!
Az 1867-es kiegyezés számos változást idézett elő a magyarországi rendfenntartás szervezetében. Alapvető, hogy 1848 után a felelős magyar kormány kezébe került vissza ismét a belügyek kezelése. Mint Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök mondta 1867. II. hó 28-án:
„A minisztérium meg van győződve,hogy az önkormányzat ezen százados hazájában a rendet, melyet különösen az átmeneti korszakban egy percig sem szabad megzavartatnia, minden hatóság saját körében és maga a nagyközönség józansága fogja megóvni. Ha azonban az bármely oldalról megzavartatnék, a kormány mint a törvény és alkotmány őre, kötelességének ismerné, azt a legnagyobb elhatározottsággal fenntartani!”
A korszakos változások időszakából csak egy kicsiny szeletet ragadunk most ki, Rákospalota rendfenntartása kialakulásának néhány epizódját. Ennek apropója, hogy a 1923. június 30-án kihirdetett belügyminiszteri rendelet várossá nyilvánította az addigi községet.
Rákospalota közigazgatási szempontból Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott, így a kiegyezést követően a vármegyei rendfenntartás jellemzőivel rendelkezett. Az akkori vármegyei közigazgatás rendészeti sokszínűségét nem feladatunk most ismertetni, de számos jelentős tanulmány és értekezés taglalja. Amit itt tudni szükséges, hogy a kiegyezés kori Osztrák-Magyar Monarchiában nem létezett országos rendőrség. Ennek megszervezésére majd csak a Monarchia felbomlása után kerül sor. A városokban rendőrségek voltak, a vármegyékben pandúrok vagy csendbiztosok.
Alapvető változást hozott az 1872. évi XXXVI. tc Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről, ennek első szakasza kimondta:
Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek.
A törvény 20. § alapján az állam „fővárosi rendőrség” néven saját rendőrséget hoz létre.
Az 1881. évi XXI. tc. alapján létrehozásra került a „Fővárosi rendőrség”.
1. § Budapesten „fővárosi rendőrség” elnevezés alatt, egységes szervezettel rendőrség állittatik fel, melyet saját közegei által az állam kezel, - melynek működési köre az 1872. évi XXXVI. tc. alapján megalakult főváros összes bel- és külterületére terjed ki.
2. § A fővárosi rendőrség feladata: működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fentartani, a büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállitani, az ezek ellen vétőket kipuhatolni és megfenyités végett az illetékes biróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni, s általában a figyelő, megelőző és felfedező rendőrség feladatait a jelen törvény keretén belől teljesiteni.
A fővárosi rendőrség megszervezése és létrehozása jelentős mértékben kihatott a helyi közbiztonság alakulására, ugyan akkor hatással volt a környéki települések közbiztonsági helyzetére is.
Mindezek alapján 1889-re kialakult az a helyzet, mely szükségessé tette az 1889.évi XLVI tc. megalkotását „a Budapest fővárosi rendőrség hatáskörének kiterjesztéséről Uj Pest és Rákos-Palota községek területére"
1. § Az államilag szervezett Budapest fővárosi rendőrségnek hatásköre az 1881:XXI. tc. alapján az 1890. évi január hó első napjától kezdve a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe kebelezett Uj-Pest és Rákos-Palota községek összes bel- és külterületére kiterjesztetik.
A törvény indokolása szerint:
A tapasztalás bizonyítja, hogy oly nagyobb városokból,melyekben a rendőrség a személy-és vagyonbiztonság érdekében a közkivánatnak megfelelően működik, azok, kik a közbiztonság ellen irányuló üzelmeikben magukat akadályoztatva látják, illetőleg, kiknek bűnös czéljaik elpalástolása és kivitelére nézve, a rendőri éber felügyelet akadályt képez, - minthogy törvényellenes működésüknek csak nagyobb városok szolgálhatnak alkalmas szinteréül: az ezekhez legközelebb fekvő oly helyeken szoktak letelepedni vagy tartózkodni, hol a gondos rendőri megfigyelés és ellenőrzés kellőképpen nem gyakoroltathatik.
A törvény Török János főkapitány sürgetésére születik meg. A községek közigazgatásilag nem csatlakoztak Budapesthez. A feladat ellátására Uj-Pesten új rendőrkapitányságot szerveztek, a két településre kiterjedő hatáskörrel.
2. § Az 1. §-ban megnevezett községek területére vonatkozólag „Ujpesti kerületi kapitányság” elnevezéssel és Uj-Pest székhelylyel egy külön kerületi kapitányság szerveztetik, a többi kerületi kapitányságok részére megállapitott személyi illetményekkel és dologi kiadásokkal.
3. § Mindazon teendők, melyeket az 1881:XXI. tc. Budapest főváros törvényhatóságára ruház (i. t. 4., 7., 56. stb. §-ai) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye által lesznek ezen törvény alapján teljesitendők.
4. § Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének az 1886. évi XXI. tc. és az 1879:XL. törvénycikken, nemkülönben Uj-Pest és Rákos-Palota községeknek az 1886:XXII. törvénycikken alapuló szabályrendelet alkotási joga ezen törvény által nem érintetik.
Ezen intézkedésnek megfelelőleg az 1881:XXI. tc. 5. §-a akkép módosittatik, hogy Uj-Pest és Rákos-Palotára nézve a rendőri müködés jogalapját a törvények- és ministeri rendeleteken kivül, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye s az emlitett községek által alkotandó szabályrendeletek képezik. Uj-Pest és Rákos-Palota községeknek rendőri ügyekre vonatkozólag alkotandó szabályrendeletei a vármegyei törvényhatósági bizottság által eszközölt átvizsgálás után megerősités végett a belügyministerhez lesznek felterjesztendők.
1890. január 1-től megalakult az önálló Újpesti rendőrkapitányság. Első vezetője dr. Farkas Lajos lett. A rendőrkapitány alárendeltségében egy fogalmazó, egy segédfogalmazó, irodatiszt és írnok szolgált. 31 fős őrszemélyzet, mely egy őrmesterből, egy ellenőrből, valamint 24 fő gyalogos és 4 fő lovas rendőrből állt. A személyzethez tartozott még 4 detektív és egy kézbesítő rendőr.
Az állami költségvetés külön fejezetben határozta meg az új kapitányság költségvetését. Természetesen a két településre együttesen. Alább közölt példa az 1892/93-as esztendők összehasonlításával mutatja meg a költségeket.
A kiegyezés kori rendészeti viszonyok plurális jellegét mutatta, vagyis az önkormányzati és állami rendőrségek kettősségét egészítette ki az 1881.III. tc.-vel létrehozott csendőrség, a törvény hivatalos elnevezése szerint a közbiztonsági szolgálat.
1. § A közbiztonsági szolgálat ellátására katonailag szervezett magyar kir. csendőrség állittatik fel.
Hat csendőr kerület és ugyan annyi parancsnokság szerveződött. Rákos-Palota (Pest-Pilis-Solt-Kisukun vármegye) a III. kerülethez tartozott, melynek parancsnoksági székhelye Budapest volt.
dr. Katona Géza a „Közbiztonság-védelem Magyarországon az I. Világháborúig” könyvéből idézve (106. oldal) a budapesti III. csendőrkerületben 151 gyalogos,57 lovas és 2 vegyes őrs működött. Az őrsök létszáma 5 és 18 fő között mozgott.
Rövid történeti áttekintésünkből kiderül, hogy Rákos-Palota közbiztonságát a vármegyei és községi szabályrendeletek határozták meg egészen 1889-ig, míg a fővárosi rendőrhatóság illetékességi körébe nem vonták Uj-Pest településsel egyidejűleg. 1881-től a vidéki közbiztonság fenntartására szerveződött meg a csendőrség, mely Rákos-Palota külterületein láthatott el feladatokat.
Az 1923-as várossá nyilvánítás társadalmi, gazdasági és nem utolsó sorban közbiztonsági szempontból is újabb fordulatot hozott a település életében. Az újabb kori legjelentősebb változás azonban 1950-ben történt, mikor létrejött Nagy-Budapest.
