Add a kezed!
A dualizmus kori magyar rendészet időszaka a polgári értelemben vett rendészet kialakulásának és megerősödésének időszaka. Ekkor jött létre, összhangban a polgári közigazgatással, a modernnek nevezhető nemzeti rendészeti struktúra a Magyar Királyságban. A kiegyezést követő időszakban az a sajátos helyzet állt elő Magyarországon, hogy bár a neoabszolutizmus rendészete szakmai szempontok alapján korszerű volt, mégsem lehetett átvenni, annyira összeforrt a Habsburg - elnyomással.3 A rendszer elemeit felszámolták és új struktúrákat hoztak létre, visszanyúlva az 1848-as állapotokhoz.
Az 1871. évi. XVIII. törvény ”A községek rendezéséről” határozta meg a községek jogai és teendői között azt, hogy ” kezeli a tűz és közrendőrséget s a szegényügyet:”4 A törvény a rendezett tanácsú városok kötelességévé tette továbbá : ” kezelik a helyi igényeknek szerint a piaczi, mezei, hegyi, vásári, építészeti és közegészségi rendőrséget:”5. A 64 § kimondta, hogy a rendezett tanácsú város elöljáróságának tagja a rendőrkapitány. Ezzel egységes mederbe szorította a helyi rendőrségek vezetőinek elnevezését.
A magyar rendőrségek fejlődésének következő törvényileg szabályozott állomása az 1872. évi. XXXVI. tc. ” Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről ”. A törvény 20 § kimondta:
A fővárosi törvényhatóság területén a rendőrséget egységes szervezettel az állam ”fővárosi rendőrség” neve alatt saját közegei által kezeli. A törvényhatóságnak helyrendőri ügyekben való szabályalkotási joga érintetlen marad.
A 21. § szerint:
Az államilag kezelendő fővárosi rendőrségnél a tulajdonképeni rendőri működés a rendőri bíráskodástól külön választandó....” továbbá : ” Azon esetre, ha a főváros egyesítéséig ezen fővárosi rendőrségről szóló törvény meg nem alkottatik6, a tényleges egyesítés napjától kezdve a rendőrség végleges rendezéséig a főváros jelenlegi rendőri közegei közvetlenül a belügyminister hatósága alá helyeztetnek, a ki a rendőri közegek feletti fegyelmi joggal, valamint kinevezésük és előmozdításuk jogával ruháztatik fel és felhatalmaztatik, hogy a rendőri ügyekben való fellebbezést a fővárosra nézve ideiglenesen szabályozza. A rendőrség költségeit illetőleg a fővárosokban e czélra 1872. évben fordított összeg ideiglenesen a kincstárnak megtérítendő az egyesített főváros által és átalánykép a belügyminister költségvetésébe felveendő.
A fővárosnak a helyi rendőrségre vonatkozó szabályait és határozatait a rendőrség végleges szervezéséig az állami rendőrség lesz köteles végrehajtani.
A Magyar Királyság rendészeti szervezetei voltak a magyarországi rendőrségek, a Magyar Királyi Csendőrség, a Magyar Királyi Pénzügyőrség és vámhivatalok, a testőrségek, a Magyar Királyi Koronaőrség és a Képviselőházi Őrség, valamint a büntetés-végrehajtás intézménye. A Magyarországon működő rendőrségek két részre oszlottak, az állami és önkormányzati rendőrségre. A Magyar Királyság törvényei a rendfenntartás jogát az államnak és az önkormányzatoknak biztosították. Ebből következően rendőrséget a törvényhatósági jogú7 és a rendezett tanácsú városok8 hozhattak létre.
A községekben csak elvétve akadt rendőrség s a létszámuk is minimális volt. Sehol sem haladta meg a 10 főt, gyakorlatilag rendőrőrsként működtek, - fenntartási költségeiket a községi önkormányzatok nem tudták kigazdálkodni. A városi rendőrségek a helyi önkormányzatok irányítása alatt álltak. A belügyminiszter munkájukba közvetlenül nem, csak az önkormányzatokon keresztül szólhatott bele, mint a törvényesség felügyelője.
A városi rendőrségek jelentették a magyarországi rendőrségek derékhadát, hiszen a működési terület, a lakosság száma, a bűnesetek száma és a testületi létszám alapján is a Magyar Királyságban működő rendőrségek többségét adták. A városi rendőrségek szervezeti felépítése ugyan eltért egymástól, de főbb strukturális vonásaikban megegyeztek.
A szervezet élén a kapitány állt, aki a kapitányi hivatalon keresztül irányította a testületet. A hivatalhoz több osztály tartozott. ( Pl: őrtestületi, bűnügyi, közigazgatási stb.) Nagyobb városokban az osztályok munkatársai specializálódtak, de kisebb településeken az osztálystruktúra sem mindenhol alakult ki.
A századfordulóra a nagyobb városokban már megszerveződtek a detektív csoportok is. A kapitányi hivatalhoz tartozott még a fogda, a számvevőség, a segédhivatal és az un. szolgaszemélyzet. A rendőrlegénység túlnyomó többsége a város közigazgatási határán belül elhelyezett őrszobákhoz tartozott és ezek körzetében teljesített szolgálatot.
Az állami rendőrségek alkották a Magyar Királyságban a rendőrségek másik csoportját. Három állami rendőrség működött : a fővárosi rendőrség9, a Magyar Királyi Határrendőrség10, és a Fiumei Állami Rendőrség. Állami rendőrséget ott hoztak létre, ahol kiemelt fontosságot tulajdonítottak a rend fenntartásának és megőrzésének. Az állami rendőrségek minden tekintetben követendő példát jelentettek az önkormányzati rendőrségeknek. Az állami rendőrségek közvetlen miniszteri irányítás alatt álltak, ugyanakkor a fiumei és a fővárosi rendőrség irányításába a városi képviselőtestületnek beleszólási lehetősége volt. Valamennyi városi rendőrség összes létszáma 10-12.000 főre becsülhető.
A Magyar Királyi Határrendőrség szervezeti felépítése egyedi volt. A határrendőrség kirendeltségekből és kapitányságokból állt, A kirendeltségek munkáját a kapitányságok irányították
A testület vezető szerve a Belügyminisztériumban működött, osztályként. A rendőrségek, leszámítva a határrendőrséget, - mely feladatánál fogva vidéken működött, - tevékenységüket alapvetően a városokban fejtették ki. A Magyar Királyi Csendőrség11 megalakítása után a falvak rendfenntartását a csendőrség látta el.
A Magyar Királyi Rendőrség és Magyar Királyi Csendőrség - eltérő szervezeti felépítéssel ugyan, de átfogta a Magyar Királyság teljes területét. A városi rendőrségek döntő többsége a kiegyezéstől működött, de volt arra is példa, hogy egy fejlődő település később hozott létre rendőrséget, illetve visszafejlesztette azt, vagy a csendőrséget kérte fel térítés ellenében a rend fenntartására.
A dualizmus kori rendészeti szervek a Magyar Királyság területén viszonylag kis létszámmal értek el számottevő eredményeket. 283 000 négyzetkilométernyi területen 20 millió főnyi lakosság körében nem egészen 33 000 fő tartotta fenn a rendet.12
A rendőri szolgálatellátás elvei városonként változtak. Az ország törvényei minden területen érvényesek voltak és azok betartását meg is követelték, azonban a városok - saját hatáskörükben - egymástól eltérő végrehajtási utasításokat, szabályrendeleteket adtak ki. Ez a helyzet nagyszerű lehetőséget adott a helyi sajátosságok figyelembevételére.
A rendészet tekintetében e gyakorlatot helyezte egységes korlátok közé a 65 000/1909. sz. BM belügy- és igazságügy-miniszteri közös rendelet13, amely a rendőri büntetőeljárást központilag szabályozta, továbbá a belügyi nyomozás tárgyában kiadott 130 000/1899. sz. BM-körrendelet14, a bűnvádi perrendtartás 1896: XXXIII. tc.15, a büntető törvénykönyv 1878: V. tc.16, a kihágási büntető törvénykönyv 1879 : XL. tc.17 valamint több más rendelkezés.
A rendészeti tevékenység fontosabb kérdéseit törvények és rendeletek központilag szabályozták az egész ország területén. Ezek beépültek az állami rendészeti szervek, valamint az önkormányzati rendőrségek szolgálati szabályzataiba.
A közrend védelmének joga az államot és az önkormányzatokat illette meg. E hatóságok hozhattak létre rendészeti feladataik ellátására rendészeti testületeket. Állam esetében az országgyűlés, az önkormányzatok esetében a közgyűlések hatáskörébe tartozott e testületek alapítása illetve feloszlatása. A századfordulóra kialakult a szervek hatásköre is : a területi elv érvényesült munkájuk során.
A határok azonban nem voltak merevek. Az egyik testület tagja a másik területén is végezhetett munkát a helyi illetékes tudtával. Ha egy rendezett tanácsú város rendőrsége nem tudott megbirkózni egy bűnüggyel, a közeli törvényhatósági jogú város rendőrségétől kérhette az ügy felderítését.
A városi rendőrségek szolgálatellátását a szolgálati szabályzatuk határozta meg. Minden városi rendőrségnek külön szolgálati szabályzata volt. Bár mintának tekintették a városi rendőrségek szolgálati szabályzatuk és szolgálat-ellátási szabályzatuk megalkotásánál az állami rendőrségek ilyen típusú szabályzatait, mégis erősen visszatükröződött minden helyi dokumentumban a bűnüldözésről vallott helyi felfogás.
A városi rendőrségek szabályzata általában a helyi rendőrségek szervezeti felépítését, a testület célját és feladatait, a felvétel és elbocsátás szabályait, fegyelmi kérdéseit, a magatartási szabályokat, a panasztétel lehetőségeit, a szolgálatellátás és fegyverhasználat szabályait, az egyes beosztások kötelmeit, a személyi állomány járandóságait, valamint a szolgálatellátás során előforduló részfeladatok ellátásának módját tartalmazta. E feladatok szabályozása során, bár voltak azonosságok, a szolgálati szabályzatok mindegyike egyedi alkotás maradt.
Lábjegyzetek: források, megjegyzések)
1Concha Győző: A rendőrség természete és állása szabad államban, székfoglaló értekezés 1901. április 15.
2Részlet: Danielisz Béla: Áttekintés az önkormányzati rendőrség történetéről (1867-1919) tanulmányból, 1997.augusztus.
3A Magyar rendvédelem története 68. old.
41871. évi. XVIII. tc. 22 § g.pont.
5Uo. 23 § a. pont.
6A fővárosi rendőrségről az 1881. évi XXI. tc. rendelkezik.
7Az 1870 : 42. tc. a szabad királyi városok többségét a törvényhatósági jogú városok kategóriájába utalta. Egyes szabad királyi városok, mivel ”jelentéktelen ” helyek voltak, címük megtartása mellett az 1871: 16. tc. rendezett tanácsú várossá tette. Más helyek azonban gazdasági jelentőségüknél fogva lettek tv. hatósági jogú városok. Városi törvényhatóságot csak törvény létesíthetett. A városok hatásköre megegyezett a vármegye hatáskörével.A törvényhatósági jogú város önmagában egyesítve az első és másodfokot intézte ügyeit. A városok élén főispán állt. Legfontosabb szerve a Törvényhatósági Bizottság volt. Mellette egyéb bizottságok és választmányok működtek. A polgármester elnökletével intézte a városi tanács a közigazgatási és kisebb gazdasági ügyeket. (Magyar történelmi fogalomtár II. kötet. Bp. 1989. Szerkesztette : Bán Péter. 208. old.)
8A rendezett tanácsú városok az 1870 : 42, az 1871 : 18. tc. és az 1886 : 22. tc. az ún.: községi törvények alapján jöttek létre. A rendezett tanácsú városok a járási szervezeten kívül állottak, és közvetlenül a vármegyei hatóság alá tartoztak. Belügyeikben önállóan intézkedhettek, de csak első fokú igazgatási és gazdálkodási jogkörben járhattak el. A város legfőbb szerve a városi tanács volt, első tisztviselője a polgármester. (Uo. 137. old.)
91881. évi. XXI. tc. (1881. évi Országos Törvénytár 21. szám. 141. old.)
101903. évi. VIII. tc.
111881 : III. tc. A közbiztonsági szolgálat szervezéséről.
12A magyar rendvédelem története 73. old.
13Belügyi Közlöny 1909. évi 42. szám 447. old.
14Magyar Rendeletek Tára 1899. II. 2417. old.
15Magyar Törvénytár 1896. 118.old
16Magyar Törvénytár 1877-1878. 101. old.
17Magyar Törvénytár 1879-1880. 190.old.
